„Ne reménykedjen senki. Legalább egyszer mindenki sorra kerül. Lehet, hogy még beszélni sem tud, de egy tolakodó tévériporterlány vagy rádióriporter-fiú odanyomja a szája elé a bunkósvégű, cégfeliratos mikrofonját, hátha sikerül egy bugyuta kérdésre legalább valami gőgicsélő »választ« kicsikarni.” (Bernáth László)

Bernáth László Tanuljunk könnyen, gyorsan nyilatkozni! című könyve a civileknek, a hétköznapi embereknek kíván tanácsokat adni arra az esetre, ha a nyilvánosság nevében kérdezik őket. A kötetben szereplő praktikus ötletek abban segítenek, hogy a közvéleményt érdeklő kérdésekre megfelelő választ adhassunk.

A könyv olvasmányos formában, néhány jellegzetes hivatást (többek között művész, tanár, politikus, illetve orvos) külön kiemelve ad hasznos tanácsokat az adott témában: megtanít arra, hogyan készüljünk fel egy beszélgetésre, összefoglalja, melyek a megfelelő nyilatkozat legfőbb ismérvei (például az unalom és a terjengősség elkerülése, valamint az őszinteség), megismerteti velünk, milyen jogai vannak a nyilatkozónak, illetve bebizonyítja, hogy „a személyiség jelenléte minden nyilatkozatban olyan feltétel, ami a siker, a meggyőzés, az elfogadás legfőbb feltétele”.

„A Public Relations a közönség és valamilyen szervezet közötti viszonnyal foglalkozó tevékenységrendszer. Tervszerűen, tartósan és tudatosan fejleszti a közvetlen társadalmi környezet és a szervezet közötti kapcsolatokat, a közönség megértése, bizalmának és támogatásának megnyerése érdekében. Feltételezi a kétoldalú (visszacsatolásos) kapcsolatépítést, alkalmazkodik a társadalom érdekeihez, formálja, és ha kell módosítja a szervezet és dolgozóinak magatartását.” (Pelejtei Tibor)

Pelejtei Tibor Public Relations, A kommunikáció szervezésének gyakorlati kézikönyve és kiegészítő szakismeretei című munkája a PR-tevékenységhez kapcsolódó szinte valamennyi témakört tárgyalja.

A szerző átfogó nemzetközi, illetve hazai szakirodalmi szemle keretén belül mutatja be a PR alapelveit és történetét, valamint részletesen foglakozik a PR-tevékenység különféle módszereivel, külön fejezetben tárgyalva a személyes, a csoport-, illetve a tömegkommunikációs eszközöket. Végül összefoglalja a PR-tevékenységhez kapcsolódó szakismereteket, illetve társtudományokat is. A könyv bibliográfiai kiegészítése igen hasznos lehet azok számára, akik további ismeretekre kívánnak szert tenni az adott témakörben.

„A kommunikáció szabályait mindenkinek ismernie kell, aki sikert akar elérni az életben. A szabályok ismerete azonban azoknak is hasznukra lehet, akik önmagukat jobban meg akarják ismerni. Az emberismeret megszerzése és önmagunk megismerése ugyanis párhuzamosan halad.” (Vera F. Birkenbihl)

Vera F. Birkenbihl Kommunikációs gyakorlatok című könyve hozzásegít ahhoz, hogy a kommunikációs szabályok megfelelő alkalmazásának elsajátítása által képesek legyünk megérteni, illetve környezetünkkel megértetni magunkat.

A könyv első része a témakör elméleti alapjaival foglalkozik (néhány a megértést megkönnyítő gyakorlati feladattal kiegészítve): az optimális kommunikáció feltételeit, illetve a sikeres kommunikáció megvalósulását akadályozó leggyakoribb hibákat tárgyalja. A második rész különféle gyakorlatokat, játékos feladatokat tartalmaz, amelyek a mindennapi kommunikációs magatartás javítását szolgálják: elősegítik a célzott önismeretszerzést, illetve az elméleti megállapítások emocionális megalapozását. A harmadik rész a szerző megjegyzéseit, a szöveg egyes részeit kiegészítő további információkat tartalmaz.

„Könyvem gyakorlati tanácsokat ad arról, hogyan tegyük sikeressé a marketingkommunikációt. Azt mutatja be, hogyan ötvözzük a jó kereskedelem művészetét a reklámozás, a »public relations« és az eladásösztönzés tudományával. Elsősorban a motivációról, a meggyőzésről és a csábításról szól.” (Daniel L. Yadin)

Daniel L. Yadin: Hatékony marketingkommunikáció című könyve gyakorlati válasz a marketingkommunikációval kapcsolatban felmerülő szinte valamennyi kérdésre: a különböző kommunikációs technikák bemutatása révén gyakorlati tanácsokat ad arról, „hogyan csábítsuk el ügyfelünket, vagyis miképpen vegyük rá arra, hogy a mi márkánk, termékünk, szolgáltatásunk vagy elképzelésünk mellett döntsön”.

A könyv egyes fejezetei (amelyek többnyire egy, a különféle technikák alapvető elemeit tárgyaló, illetve egy részletesebb ismertető részből állnak) átfogóan és világosan elemzik a kapcsolódó témaköröket: megismertetik az olvasót a különböző gyakorlati tervezési módszerekkel, illetve olyan konkrét feladatok megoldásában is segítenek, mint például a reklámszöveg-, illetve szórólapírás, a hatásos televíziós, illetve rádióreklám-készítés, valamint a korrektúrajavítás, illetve - olvasás.

A modern tömegkommunikáció három pillére: a professzionalizálódott média, a közvélemény-nyilvánosság, no és a mára kikerülhetetlenné vált reklám. A könyv pillérét e három téma alkotja, olyan fejezetekkel, mint a magyar reklám múltja, a hírértéket növelő tényezők csoportosítása, vagy a közvélemény-kutatások társadalmi hatása. Mindezek mellett Zsolt Péter könyve fontos sajtótörténeti kivonatot is tartalmaz, és hosszú részt szentel az elektronikus médiák megjelenésének és térhódításának is. Nem véletlen, hogy a Médiaháromszöget több felsőoktatási intézményben is főiskolai tankönyvként oktatják.

John Keane Média és demokrácia című könyve a demokratikus alapelvek és a média közötti viszonyt, illetve a piaci liberalizmuson alapuló médiát vizsgálja (utóbbit inkább bírálja). A tanulmány olyan napjainkban is aktuális témakörökkel foglalkozik, mint a sajtószabadság eszméje, a dereguláció vagy a közszolgálati média problémaköre.

A könyv a közszolgálati kommunikáció egy új modelljét is bemutatja, amely mind a közszolgálatiság, mind pedig a piaci dereguláció bizonyos elemeit magában foglalja, és elsősorban a nem-állami, illetve a nem-piaci média fejlődését igényli.

Keane szerint "A demokratikus médiáért folytatott harc folyamatos program, végső megoldások nélkül. Harc egy olyan típusú társadalomért, amelyben elkerülhetetlenül nagy számban megjelennek az ellenvélemények, a demokratikus társadalomnak ugyanis a lényegéből fakad az állam tévedhetetlenségének elutasítása."

A Jelentések könyve a Nyilvánosság Klub elnevezésű szervezet Monitor csoportjának kiadványa. Ez az egyesület a tágabb értelemben vett kifejezés szabadságával foglalkozik, figyelemmel kíséri a társadalmi nyilvánosság érvényesülését Magyarországon.

A szervezet tagjai szerint „demokráciában a közhatalomhoz a választópolgárok meggyőzésén keresztül vezet az út, a választópolgárok nagy tömegeit pedig nálunk (is) elsősorban a közszolgálati rádión és televízión keresztül lehet elérni…A demokratikus érzelmű polgárok helyesen teszik tehát, ha a pártos törekvésekre érzékeny szemmel figyelik a közszolgálati rádiót és televíziót.”

A Jelentések könyve olyan 1993-1998 közötti havonkénti jelentéseket tartalmaz, amelyek azt vizsgálják, hogy a Magyar Rádió, illetve a Magyar Televízió bizonyos politikai műsorainak magyar vonatkozású hírei hogyan ábrázolják a hazai politikai teret. A jelentések szerzői az említett műsorok tartalomelemzését végző szociológusok, illetve a Monitor csoport tevékenységébe bekapcsolódó néhány további munkatárs.

"Nincs híred? Csinálj!" - ajánlja egyik fejezetében Nógrádi Gábor, a több mint 25 évig újságíróként tevékenykedő, jelenleg PR- és médiakapcsolatokkal foglalkozó szerző. Személye e könyvében is garancia a minőségi és igencsak szórakoztató olvasmányélményre. Könyvében hosszabb fejezetet szentel a hírszerkesztés látszólag boszorkányos technikájának, a minőségi sajtókonferenciák megszervezésének, és arról is szó esik, miként "készül" a hiteles és korrekt újságíró. A hátsó borítón olvasható Vince Mátyásnak, az MTI elnökének ajánlása: "[...]Még nekem, a publicitásért folytatott harc mezején sokat tapasztalt szerkesztő-újságírónak is számos érdekes újdonsággal szolgált ez a könyv." Azt hiszem, ennél jobb ajánlólevél nem is kell.

„A könyv nyomán azt szeretném igazolni, hogy a jelenlegi hírszolgáltatás a médiában kulturális kondicionálás formáját ölti, amelyben az újságíró-társadalom passzív szerepet játszik, s az érdekszférák határozzák meg a szabályokat, elvárásokat, s magát a kommunikációt is ők irányítják.” (Bugovics Zoltán)

Bugovics Zoltán A Torz(ító)szülött. Médiakritikai megközelítés című könyve a korunk médiájában megjelenő hírszolgáltatás jellegét, annak társadalmat érintő, a szerző által veszélyesnek ítélt tendenciáit elemzi.

A kritika tárgya elsősorban a magyar média (azon belül a politikai napilapok, néhány megyei napilap, a jelentősebb rádió-, illetve televízióadók, valamint az Internet média), de a nemzetközi szakirodalmi utalások révén a világmédia, sőt a politikai rendszer, a társadalom és az oktatáspolitika kritikája is megjelenik a könyvben.

A szerző többek között olyan problémaköröket tárgyal, mint a hitelesség kérdése, a reklám műfaja, a manipuláció, a „hír-show jelleg” felerősödése, valamint a tényfeltáró, illetve oknyomozó újságírás hiányának hatása, felhívva ezáltal a figyelmet korunk „leegyszerűsített, szenzációfókuszált, infotainmentközpontú, torz és manipulatív” médiájának veszélyt rejtő dimenzióira.

„A könyv a kommunikáció és a nyilvánosság habermasi értelmezésének kritikai felülvizsgálatára vállalkozik…A rituális kommunikáció neodurkheimi elméletének ismertetése és alkalmazási lehetőségeinek bemutatása éppen ezt a célt szolgálja. Olyan társadalomelméleti keretet kínál, amely a kommunikáció Habermas által elhanyagolt szimbolikus aspektusait nemcsak bevonja a társadalomtudományi elemzés körébe, de annak középpontjába is helyezi.” (Császi Lajos)

A kommunikáció neodurkheimi elmélete a médiát a korábbi, habermasi felfogástól eltérő kontextusban értelmezi: legjelentősebb vonatkozási keretének az úgynevezett „szimbolikus valóságot” tartja, amelynek hordozója a populáris média, a mai társadalmak „elektronikus folklórja”. A kötetben szereplő tanulmányok elsősorban arra a kérdésre keresik a választ, hogy „milyen szerepet játszik a populáris média a »késő modern« társadalmak értékrendjének nyilvános konstrukciójában, közvetítésében és elsajátításában”.

A szerző álláspontja szerint tehát a késő modernitás korában elsősorban a média és a populáris kultúra rítusai látják el az értékek nyilvános konstrukcióját, így a kötet többek között olyan kapcsolódó témaköröket tárgyal, mint a rítus neodurkheimi szociológiája, a média rítusai, a populáris rítusok, illetve a katasztrófák médiareprezentációja.

Érdekel, hogyan lesz a hírből cikk, a beszélgetésből interjú? Tudni szeretnéd, milyen állomásai voltak az internetes újságírás történetének? A tudósítás és a riport, az interjú és a publicisztika műfajai, egészen a kritikáig vagy a TV-s újságírásig, mind szerepel ebben az átfogó könyvben. A szerzők jeles újságírók, tanárok és irodalomtörténészek, akik mindenki számára érthetően világítják meg az egyes műfajok közti különbségeket, ugyanakkor képesek újat mondani az edzett újságíró számára is.

Popper Péter és Garai László Sajtópszichológia című könyve olyan alapvető pszichológiai, illetve szociálpszichológiai ismeretek összefoglalása, amelyekre minden újságírónak szüksége lehet gyakorlati munkája során.

A könyv Popper Péter által írt, pszichológiai alapismereteket áttekintő része többek között az intellektus, az erkölcs, az ösztönök és az érzelmek, illetve a szexualitás témakörét tárgyalja. A szerző szerint „a megszerzett ismeretekre épülő tudatos tréning jelentős fejlődést hozhat az újságíró személyiségének szuggesztivitásában, beszédének meggyőzőerejében, abban a biztonságban, amivel a beszélgetés atmoszféráját formálni tudja”.

A könyv szociálpszichológiai alapismereteket tartalmazó, egy elméleti, illetve egy esettanulmányokat feldolgozó fejezetből felépülő része Garai László munkája. Mindkét fejezet célja lényegében az, hogy feltárja a kapcsolatot az ember identitása és teljesítménye között. Garai szerint „az igazi újságíró…azért foglalkozik szociálpszichológiával, hogy mindezzel hatást gyakoroljon olvasójára: elérje, hogy az valamit másképp tegyen, mint tette volna, ha ő nem írja meg a cikkét”.

„A demokrácia alapja a jól tájékozott köz, és a köz tájékoztatása a médiák feladata.” (William L. Rivers és Cleve Mathews) A nyilvánosság tájékoztatása azonban számos nehézséggel jár: a média munkatársai (illetve a reklám és PR-szakemberek) ugyanis számtalan alkalommal szembesülnek különféle etikai problémákkal. Ahhoz, hogy ezeket a nehézségeket a megfelelő módon kezelhessék, világos irányelvekre van szükség. A médiaetika ezekkel az irányelvekkel foglalkozik: az információ nyilvános közlésének erkölcsi kérdéseit tárgyalja.

William L. Rivers és Cleve Mathews Médiaetika című könyve elvi és gyakorlati kérdésekkel egyaránt foglalkozik. Átfogóan és élvezetesen (számos példával illusztrálva) mutatja be a legfontosabb témaköröket: a média demokratikus társadalomban betöltött szerepét, az újságírói erényeket, a tárgyilagosság problémáját, a hírgyűjtés és –csomagolás, a tényfeltáró-újságírás, illetve a szerkesztői tevékenység etikai vonatkozásait, de foglalkozik többek között a meggyőzés etikájával, illetve a szexizmus problémakörével is. A könyv a legjelentősebb amerikai médiaszervezetek etikai kódexeinek bemutatásával zárul.

"Szóval rádiózni akarsz?!" - ez áll a könyv borítóján, de talán nemcsak azokat érdekelheti a téma, akik a szakmában dolgoznak vagy dolgoznának. A kézikönyv a magyar média eddig kevéssé ismert területéről ír: olyan rádiókról, amelyek sikerrel működnek a kereskedelmi rádiós "nagykutyák" világában. Megtudjuk, miből áll egy rádiós hír, milyen szignálokat helyezhetnek el egy-egy műsorfolyamban, vagy hogyan kaphat frekvenciaengedélyt (frekit) egy kisközösségi rádió. A könyvben helyet kapott a leggyakrabban említett zenei kifejezések tárháza, a zenei lexikon is, több száz szócikkel. Sok érdekességet tudhatunk meg a Tilos Rádióról, a budapesti Fiksz Rádióról, a szombathelyi Berzsenyi Rádióról - és közben kapunk néhány tippet, hogyan is kezdjünk bele, ha valóban rádiózni szeretnénk.